Folytatás a hozzászólásokban a karakterkorlát miatt !

Válasz

Ahogy a többi Isdera modell tervezése, úgy a 112i esetében is Eberhard Schultz, valamint két fia munkásságáról beszélhetünk. Apró érdekesség, hogy a Need for Speed II-ben szereplő, már említett Ford GT90 tanulmány ugyancsak Schultz alkotása. Az apa nevéhez köthető a középmotoros Mercedes-Benz C111 tanulmány megálmodása is, a több prototípust számláló középmotoros sorozat pedig olyan utódokat nemzett, mint a Mercedes-Benz 300 SL, illetve a koncepcióban megjelent technikai újdonságokból is átkerült néhány a csillagos márka szériamodelljeibe. Amikor Mercedes megálljt parancsolt ennek az iránynak, Schultz saját úton indult el, aminek eredménye az Isdera lett.
A korábban említett modellek, valamint az Imperator után a tervező úgy gondolta, megteszi a következő lépést, ami a korábbiaknál több és különlegesebb technikai tartalmat rejthet, így ahogy a Mercedes prototípusoknál, itt is a jövőbe mutató tervek domináltak. Schultz olyannyira hitt a dologban, hogy mintegy négymillió eurót, azaz akkoriban nagyságrendileg egymilliárd forintot költött a projektre.

A megfelelően nagy, ám az autóipar szemszögéből mégis szerény befektetés a mester munkájával társítva azonban páratlan végeredménnyel gazdagította az autós világot. A Commendatore 112i igazi mérnöki műremekként lépett színre, olyan újításokat felmutatva, amelyek sokáig nem tudtak beköltözni a szériamodellek lemezei alá. A nyílásokat a konvencionális ajtók helyett sirályszárnyak fedik, méghozzá rögtön két pár: az egyik az utasteret tárja fel, a másik pedig a motort fedi. A futómű sebességfüggő működésre képes, ennek megfelelően nagy tempónál csökkentve a hasmagasságot nagyobb stabilitást és kisebb fogyasztást eredményez, de nem feledkezhetünk meg az aktív aerodinamikáról sem. Izmos fékezések alkalmával hátul egy terelőlap nyílik, így a légellenállás jelentősebb növelése is hozzájárul a fékezések hatékonyságához.
Ahogy a korábbi Isderák esetében, Schultz itt is a Mercedes erőforrását használta művéhez. A sofőr mögé, középmotoros elrendezésben beépített egység igazi lóerőgyár, a maga 6 literes lökettérfogatával és tizenkét hengerével igazán combos teljesítményt előállítva. A V12-es 402 lóerejét hatfokozatú kézi váltó továbbítja a hátsó kerekekhez, ahol aztán elszabadul a pokol. Az 1450 kg-os Commendatore 112i 342 km/h-s csúcssebességre képes és a 0-100-as tempóhoz is mindössze 4,8 szekundumra van szüksége.

Válasz

Így már kiválóan látszik is, mire locsolta el Schultz a legtöbb pénzt: a futómű, a komoly térhálós vázszerkezet, az aerodinamika és az akkoriban kapható legöblösebb V12-es Mercedes motor követelte a legnagyobb áldozatokat az anyagiak oltárán. A Mercedes génjei mellett a Porschénél töltött évek hatását sem tagadhatja le Schultz, az Idera Commendatore 112i ugyanis számos stíluselemet örökölt a zuffenhauseniektől, így a Porsche 917-éhez hasonlatos, hosszú hátsó traktust vagy a 968-astól származó lámpákat is említhetjük.

Végül azonban a 112i nem jutott el gyártás fázisába, sőt kifejezetten szerencse, hogy az egyetlen prototípus épségben megmaradt a csődeljárás alá kerülő gyár után. A szépséges példány mindössze 3000 mérföldes futásteljesítménnyel rendelkezik, ráadásul már olyan előrehaladt prototípus volt, hogy gyakorlatilag a gyártás küszöbén állt.
Az Isdera azonban megállíthatatlanul közeledett a szakadék felé, pénzügyileg olyan rossz passzban volt, így a csőd után megmaradt martalékok svájci érdekeltségek kezeibe kerültek.

A finanszírozási problémák kegyetlenek, hiába küzd ellenük az ember, a mérnöki munka, a tehetség és a verejtékes erőfeszítések sem érnek ellene semmit. Épp ezért nem maradhatott tovább fenn az Isdera sem, noha olyan fejlesztések jelezték útját, amelyekre sok nagy autógyártó is büszke lehetett volna. Most viszont nincs más lehetőségünk, mint szép emlékként gondolni az ipar fénykorában napvilágot látott Isdera Commendatore 112i-re, a ’80-as, és ’90-es évek, és ezzel vélhetően a történelem legjobb szuperautóinak egy jeles képviselőjére.

Válasz