2013. augusztus 28-án nyílt meg az a kiállítás, amelyet egyesületünk Havas Sámuel festményeiből rendezett.

A megnyitón elhangzott beszéd itt olvasható.

“Magánszemélyek egy közös cél érdekében történő összefogása mindig közösség-teremtő erő. Különösen az, ha magántulajdonban lévő művészi alkotások bemutatásáért, az ezek okozta élmény másokkal történő megosztásáért, közös átéléséért történik.

Havas Sámuel dombegyházi amatőr festő nevét nem találjuk a lexikonokban, nem őrzik múzeumok a képeit, de nekünk, dombegyháziaknak nagyon sokat jelent, munkái közös értékeink közé tartozik. Ha az itt élők, innen elszármazottak meghallják ezt a nevet, tudják, kiről van szó. Féltve őrzik az általa festett tájképet, szentképet, portrét, csendéletet, vagy a Dombegyházról készült képeket.

Havas Sámuel 1912. június 6-án született Battonyán. Édesapja Havas János cipész és csizmadiamester volt. Édesanyja Slajchó Zsuzsanna a háztartást vezette.
Havas Sámuel Battonyán járt polgári iskolába, közben a festészetet is tanulta. Édesanyja korán meghalt, ezért a pénzkereső szakmát kellett választania. 1936-ban került Dombegyházra. Moldova György műhelyében tanulta meg a cipész mesterséget. Ekkor ismerte meg Shéffer Ottíliát, akit feleségül vett. Elköltözésükig Dombegyházon az Attila utca 1. szám alatt laktak.
A II. világháborúban Biharkeresztesnél egy akna leszakította a lábát. Németországban Landshutban amputálni kellett a jobb lábát, attól kezdve mankóval járt. 1945-től egy szövetkezeti dohányboltban évekig dolgozott Dombegyházon.
A festészetet soha nem hagyta abba, szinte élete végéig festegetett. 1988-ban feleségével Kalocsa mellé, Foktőre költöztek. Sajnos még ebben az évben november 8-án meghalt.

Az életrajzot Tomonicska Károlyné Havas Ottítia, a művész lánya állította össze, aki sajnos nem tudott részt venni a mai megnyitónkon. Köszönet a segítségért.
Már a korábbi években igény mutatkozott arra, hogy a Havas Sámuel által festett képekből egy minél teljesebb kiállítást rendezzünk. Most, amikor ezeket a festményeket jó szívvel kölcsön adták tulajdonosai, minden alkalommal kértek minket, vigyázzunk az alkotásokra, mert személyes emlékek fűződnek azokhoz.
Ez a kiállítás 23 tulajdonos által kölcsönzött 44 képből állt össze. Köszönjük mindegyikőjüknek nagylelkűségét, hogy megosztja másokkal is a látványt, az élményt.”